Töris vagy? Ezt olvasd!

Faked history

Faked history

Egy elmélet az emlékezésről

2008. október 07. - rkb

A történelmi megismerés, emlékezés két külön fogalomnak tekinthető, melyek természetesen azonban összekapcsolódnak: megismerés a múlttal való találkozás folyamán (történelmi könyvek, filmek, szakmunkák, egy középület homlokzata vagy egy köztéri szobor, stb.) jön létre, mely „történelmi szocializációs” folyamat már az emlékezést erősítő processzusnak is tekinthető. Az emlékezés terminussal kapcsolatban pedig a Pierre Nora által megalkotott fogalomra utalnék. A lieu de mémoire-ok, mint az emlékezet megtestesítői létükkel azt támasztják alá, hogy már nem is emlékezünk az adott emlékezendőre, hiszen helyet („lieu”-t) tartunk fenn számára világunkban: „Bárcsak emlékezetünkben élhetnénk még, nem lenne szükség arra, hogy helyeket szenteljünk neki.”.[1] Az emlékezet nem más, mint „időszerű jelenség, megélt kötődés az örök jelenhez; a történelem a múlt megjelenítése.”[2], vagyis a mindenkori jelen a mindenkori múltat és annak részeit használja fel az emlékezés oda-vissza ható folyamata során. Ez az oda-vissza hatás jelenti az emlékezés közösségből fakadó és közösségteremtő (a múltat felhasználva) voltát – kollektív identitás jön létre általa. Amilyen tankönyvből tanulunk, olyan lesz történelemszemléletünk: nemzeti, marxista, vagy a mai politikai-társadalmi berendezkedést tekintve egyfajta liberális értékrendet közvetítő történelem tankönyv alapján konstruálódik történelmi tudatunk. Ugyanez igaz az adott ideológiai stílust képviselő köztéri alkotásokra is A lieu de mémoire-ok Nora megfogalmazásában „maradványok, az emlékezetmegőrző tudat végső formái egy olyan történelemben, mely azért előhívja azokat, mert már nem ismeri őket.”[3], továbbá előhívásukat az „az érzés szüli és élteti, hogy már nincs spontán emlékezet”.[4] Az emlékezéssel kapcsolatos Nora-féle megközelítés összefoglalásáról, Gyáni Gábort idézve, azt mondhatjuk, hogy az emlékezet „a jelen szemszögéből megírt nemzeti történelem”.[5]



[1] Nora, 1999. 143.

[2] Nora, 1999. 143.

[3] Nora, 1999. 146.

[4] Nora, 1999. 146.

[5] Gyáni, 2000. 41.

 

 

Az a két szakmunka, melyeknek most „Felhasznált irodalom” listát nyitunk [HURRÁ] a következők:

 

Gyáni, [!] Gábor: Fin de siècle történetírás. In Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág. Budapest. 2000. 31-47.

Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. In Aetas 1999/3. 142-157.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr61701882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása