Mi a történész feladata? Ez a kérdés az előző poszt kapcsán is aktuális, melyben azt írtam, hogy "mondhatnánk kritikával illetve a fenti gondolatot, hogy a történész feladata a múlt több szempontból való bemutatása kell, hogy legyen.". Vajon mi kell, hogy a történész feladata legyen?
Első gondolatom az, hogy nem tudom, fogalmam sincs. Kicsit mélyebben belegondolva pedig azt mondanám, hogy nyilvánvalóan a múlt eseményeinek közvetítése a jelen és a jövő olvasóközönsége, tévénézője vagy internethasználója számára. Ugyanis történelmi ismereteink egyik legelterjedtebb hordozója, az írott változat, melyet lapozgathatunk, ma már egyértelműen nem egyedüli formája a múlt bemutatásának. Gondoljunk csak a számtalan ismeretterjesztő történelmi dokumentum-műsorra, melyek pont vizuális és auditív voltuk okán, nemcsak sokkal több emberhez jutnak el, mint egy írott munka, hanem feltehetően nagyobb hatással is rendelkeznek könnyedebb stílusuk, érthetőségük miatt. Vagyis a befogadók történelmi tudatát jelentős mértékben alakítják. Ezért fontos, hogy a történelemi ismeretanyag átadásánál figyelembe vegyük az ilyen jellegű ismeretterjesztő csatornák hatását is. Visszatérve a történész feladatához, vagyis a múlt eseményeinek közvetítéséhez, elmondhatjuk, hogy nem biztos, hogy ez az egyedüli üdvözítő meghatározás.
Nagyon óvatosan fogalmazva lehet csak ebben a kérdésben előrelépni. Ha ugyanis megmondjuk, hogy mi kell, hogy a történész feladata legyen, akkor egy előzetesen felállított és hallgatólagosan elfogadott hivatkozási rendszer alapján várjuk el a történésztől, hogy hogyan cselekedjen, azaz hogyan interpretálja a múltat, írja a történelmet, magyarázza a történelmi tények közötti összefüggéseket, azonosságokat, különbözőségeket, stb.
Kicsit olyan ez, mint mikor neveljük a gyerekünket: így és így cselekedj; ha ismerőssel találkozol, köszönni kell; úgy kell viselkedned, cselekedned, hogy... Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk egy négyévesnek, hogyan cselekedjen? Szülők, idősebb rokonok, barátok vagyunk. Mindez a történész feladataira vonatkoztatva: kik vagyunk mi, hogy megmondjuk mi a történész feladata, mi kell, hogy a történész feladata legyen? Komoly, nyelveket beszélő, szaktudással rendelkező emberek (a történész, aki minden hivalkodás nélkül nevezheti magát annak). Esetleg egy közösség, amely képes a kritériumokat megszabni és betartatni: nemzet, állam, talán a nemzetállam?
A kérdés természetesen összekapcsolódik azzal a klasszikus problémakörrel, hogy mi a történelem. Nem tudjuk egy mondattal elintézni, hogy ez vagy az. Ha magabiztosan állítjuk, hogy a történész feladata ez és ez (pl. a nemzet nagyságának feltárása, vagy a munkásosztály forradalmi szerepének hangsúlyozása - még az ókorban is), akkor éppen egy előzetesen felállított viszonyrendszer alapján fogjuk a múltat kutatni.
Félreértés ne essék, semmi probléma nincsen a történészi feladatok meghatározásával (azzal, hogy hogyan kell eljárnia). Minden egyén és közösség így jár el a maga történészeivel. A kulcskérdés, azonban, úgy vélem, az elfogadás. Attól, hogy más egyének, közösségek a mi felfogásunktól eltérő feladatokkal ruházzák fel a történészeket, az nem jelenti, hogy azt el kellene fogadnunk. Mintahogy azt sem, hogy a mi elgondolásunkat kell (!) egyetemes érvényűként elfogadtatnunk mások véleményével szemben.
A múlttal való foglalatoskodás azonban valahogy mégiscsak a történész egyik ismérve. A történelmi tények (legyen öt történelmi tényünk: a, b, c, d, e) interpretálása azonban már a narratíva kérdése: hogyan töltjük ki a tények közti összefüggéseket szöveggel?, hogyan interpretáljuk a tényeket? Hayden White alapján azt mondhatjuk, hogy hiába van öt tényünk, ha az elsőt és a negyediket hangsúlyozzuk (A, b, c, D, e) akkor teljesen más kontextuális értelmet nyer a szöveg (a történet), mintha más "tényekre" helyeznénk mondandónk súlyát (a, b, c, D, E; vagy A, B, c, d, E; esetleg a, b, c, d, E). Vagyis a tények sorrendjét (logikai, kronológiai, földrajzi, stb.) meg sem változtatva teljesen más és más végkicsengésű történelmet tud a történész konstruálni.