Töris vagy? Ezt olvasd!

Faked history

Faked history

Egy nagyon fontos szempont...

2008. augusztus 27. - rkb

„-Az emberünk megírja a művét, felhasználja a forrásokból, ami kell neki, aztán mindent eléget. Elvégre történész.

Uri bólintott. Így szoktak történelmet írni.”

 

A fenti idézet Spiró György Fogság című regényéből származik. Érdekes elgondolás, melyben visszaköszön a korábbi posztban kifejteni kívánt gondolatom: a történelmet bizony legyártják, megkonstruálják. Nagy öröm ez tehát számomra, hiszen citálhatok neves írót, méghozzá burkolózva.

Persze egy húsz-huszonegyedik század fordulóján született regény történelemről szóló tétele, mely a regény idejét tekintve valamikor az első században hangzik el, nem lenne perdöntő mindezzel kapcsolatban. Ugyanakkor igen érzékletesen és sokkolóan mutat rá arra, hogy hogyan is értelmezi a történelem megírását, létrejöttét egy író a huszadik század végén, a huszonegyedik elején, a kétezer évvel korábban játszódó regényébe ültetve. Azért boncolgassunk ettől kicsit elvonatkoztatva…

Ennek a bejegyzésnek az lenne a lényege, hogy a forrásainkból még a ma gyakorló történészei is sokszor csak azt használják fel, ami kell nekik. Ezt mind saját és nem saját tapasztalataim alapján állítom. Felvetődik tehát a kérdés, hogy azt a történészt, aki így jár el, nevezhetjük-e egyáltalán történésznek? Minden bizonnyal sokan meg vannak győződve arról, hogy nem, míg mások, hogy igen. S bár nincs a zsebemben a bölcsek köve és a történész-hitelesítő méterrudat is elvesztettem, azt azért megosztanám veletek, hogy szerintem nyugodtan hívhatjuk az így eljárókat is történészeknek.

Az ilyen jellegű szelekciót azonban úgy kell elképzelni, hogy azok közül a források közül, amivel az adott történész általában és a legtöbbet dolgozik (lett légyen írott-íratlan, eredetei dokumentum-mikrofilm, vagy mondjuk memoár és társai, stb.) már ránézésre meg tudja mondani, hogy releváns-e vagy sem. Ha nem, akkor megyünk szépen tovább, esetleg lapozunk, fejezetet ugrunk, hiszen van mit olvasni és a leadási határidőt is tartani kell a kiadó, vagy végzős bölcsészek esetén a tanulmányi osztály és egyéb intézményesült kizsákmányoló szervezetek felé. A kiadók szerepére egy-egy új munka születésében egyébként Keith Jenkins is felhívja a figyelmet Re-Thinking History című ma már klasszikusnak számító értekezésében. Nem elsősorban a lustaság tehát a válogatás elsődleges szempontja, bár valószínűleg ezt sem lehet kizárni. A legvalószínűbbnek számomra a kettő ötvözete tűnik (külső nyomás és belső fék), de arányokat ne kérdezzetek… Amennyiben van más szelekciós faktor és szeretnétek, hogy egy szép tipológiát állítsunk össze a témakörben, akkor nyugodtan írjátok be ötleteiteket kommentbe.

Azért nem árt tudatosítani, hogy a történeti munkák megszületése után a szerzők általában nem semmisítik meg forrásaikat. Tisztelet a kivételnek!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr36636872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

betyár 2008.09.24. 20:30:52

Spiró a történetírást didaktikusan mutatja be. Azt érzékelteti, hogy a történelem konstruált, ám ezzel ő maga konstruál leginkább. Egy-egy eseménynek nem csak egyetlen krónikása, historikusa van általában, ezért az ilyen mértékű konstruálás feltételezése túlzás.
Szerintem az egész regény meglehetősen didaktikus, arra kényszerít minden mondatával, hogy az olvasó fejtse meg az áthallásokat. Komolyan megtévesztőnek tartom a regényt, mert végig történetileg hitelesnek mutatja magát, így valóságossá tesz olyan történéseket, jelenségeket stb, amelyek nem azok. Mondhatnám, a hitelesség látszatával elaltatja az olvasó éberségét, s belesző hamis vagy vitatható állításokat, amik így, különösen a történelemben vagy irodalomban járatlanok, kevésbé tájékozottak számára valóságnak tűnnek.

rkb · http://tortenelem.blog.hu 2008.09.25. 11:49:15

Kedves Betyár!

Nem egészen értem, mit értesz azon, hogy a Fogság didaktikus. Ha azt, hogy nem tetszett, mert... mert... és ezt a szót ("didaktikus") használod ennek kifejtésére, mint ahogyan a kommentedből érzékelem, akkor egyetértek. Nekem nem/sem tetszett. Viszont nem azért, mert didaktikus vagy sem.
Szerintem egyáltalán nem baj, ha didaktikus, amit egyébként, mint említettem nem éreztem, persze ettől függetlenül lehet, hogy az. Mintha minden regény didaktikus lenne vmilyen szinten... Sőt, mintha a történetírói munkák is.
A posztmodern történetírás klasszikusa, Hayden White, nagyon leegyszerűsítve például azt mondja, hogy a történelem nem tudomány, hanem inkább művészet. Illetve vmi a kettő között. Ez esetben pedig nyilván nem egy festményre kell gondolnunk, hanem vmilyen irodalmi alkotásra. Vagyis, regény vagy történeti mű, mind didaktikus (az általad használt értelemben). Mind történetileg hitelesnek kívánja mutatni magát (ahogy te is írtad valóságossá kívánván tenni olyan jelenségeket, történéseket, melyek nem azok). Mind nevelni akar vmilyen paradigma/kánon/értékrend alapján; mind meg akarja mondani a tutit. Ill. lehet, hogy nem mind. Who knows?
süti beállítások módosítása