história lat 1. történelem, történet 2. történetírás, történelemtudomány 3. (kellemetlen) eset, ügy; baj 4. kitalált történet, elbeszélés, mese (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973)
S lám, mily sok mindent jelent egyetlen szó… A história, mint idegen kifejezés egyszerre jelent történelmet és mesét. Lám, micsoda véletlen. Véletlen? Ha nem véletlen, akkor valaki vagy valakik biztosan szándékosan formálták többértelművé a história szó jelentését, hogy gonosz szótárszerkesztőkről már ne is beszéljünk.
Természetesen nem a véletlen műve, hogy ez a négy jelentés került a jelzett szótárba, ugyanakkor mi lehet ezen jelentésbeli különbségek között az összefüggés? Jelen poszttal útjára indítjuk a tortenelem.blog.hu szőrszálhasogató sorozatát, melyben sorra vesszük egy-egy a történelemmel, mint diszciplínával kapcsolatos szótári megjelenési formákat és kísérletet teszünk értelmezésükre – a magunk módján. Értelemszerűen, szőrszálat hasogatva szőrözünk majd el az egyes jelentéseken.
Lássuk először a Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótárából a história szócikket. História, história, ízlelgessük csak a kifejezést, milyen szép is így hosszú óval… História… Az ironikus hangvételt levetkőzve, azonban meg is állapítanám, hogy a négyféle alapjelentés közül egyedül a hármas számú versenyző számít újnak számomra. Nemigen használtam ezt a kifejezést ugyanis sem eset (ami ráadásul kellemetlen), sem ügy, sem baj értelemben. Ám legyen, legközelebb jobban odafigyelek, ha reklamálhatnékom lesz valamilyen ügyintézésből kifolyólag.
Ha sorra veszzük az egyes jelentéseket, akkor rögtön az első értelmezésnél érdemes elidőzni kicsit. Történelem és történet között nyilvánvalóan érzékelhető különbségeket fedezhetünk fel. Nevezetesen, hogy a történelem a múltban történt (!) eseményekre (történésekre), esetlegesen az összes múltbeli eseményekre – és azok összefüggéseire – utal, s melynek (mármint magának a történelemnek, azaz „meghatározásainak”) könyvtárnyi irodalma áll az olvasók rendelkezésére, ill. melynek jobb, és mélyebb megértésére törekszik jelen blog is. Arról, hogy szerintem mi is a történelem már korábban tettem utalásokat, melyek azonban egy bizonyos szempontot képviselnek a sok más értelmezés között (pl. a történelem magával a múlttal egyenlő; a történelem nem más, mint a történetírás, azaz a történetírói munkák összessége; a történelem az emberiség „története”; és sok egyéb egymást fedő, ill. félreértelmező meghatározás). A történet ezzel szemben nem más, mint a par excellence történet, vagyis a sztori. Ki? mikor? hol? kivel? és hogyan? stb. érintkezett. Nagyjából és röviden. Története (természetesen történelme is) lehet egy államnak, népnek, nemzetnek, a tegnapi napunknak, a nőknek, a tankönyveknek, az eszméknek, a társadalmi berendezkedéseknek, a technikának, a mentalitásoknak, de még magának a történelemnek is. Utóbbit az bonyolítja kissé, ha a történelemre vonatkoztatjuk a ki? mikor? hol? kivel? és hogyan? stb. kérdéseket, mivel mint láttuk azt sem tudjuk, hogy maga a történelem micsoda. Így ebből arra az egyszerű formál logikai következtetésre juthatunk, hogy a történelem „történeteit” meghatározni is nehézkes és egyszerűsítő eljárásokat igénybevevő feladat, mely azt eredményezi, hogy a történelem története a történetírás, avagy néhány esetben a történettudomány története lesz. Visszakanyarodva azonban a história szó történet értelemben vett jelentéséhez, úgy vélem, hogy az Idegen szavak szótárának szerkesztői a sztori értelemben vett történet-meghatározást kívánták inkább sugallni, mintsem egy erőteljesen múltba kanyarodó értelmezést. Igaz, a történet szó e kettősséget is megtestesíti.
A szótár második jelentésként tárgyalt történetírás, ill. történettudomány kifejezések – értelmezzük mindkettőt azonos jelentéssel bírva X-nek – azt a kettőségét fejezik ki a história szó értelmeinek, mely szerint X az vagy egy bölcselkedő, humán és szubjektivizmusra hajlamos elbeszélésmód (történetírás) vagy egy empirikusan, egzaktul és statisztikailag, ill. objektíve alátámasztható diszciplína (történettudomány). Megjegyzendő továbbá, hogy sem egyik, sem másik értelmezés, és így kifejezés sem, tudott egyeduralkodó válni a tudományos közvélemény körében. Annál is inkább mivel a történelem (természet)tudományos átalakulásának igényével kapcsolatban időről-időre kiújuló viták bontakoznak ki. Továbbá, az „egyszerű” történetíró és a tudósi értelemben vett történész között is jelentésbeli különbségek fedezhetők fel, pont úgy, ahogyan a történetírás és a történettudomány között.
A história szónak még fontos negyedik jelentéséről elmondhatjuk, hogy ez az egyik legizgalmasabb számunkra. Bele se merünk gondolni, hogy mondjuk a harmadikos gimnazisták (újabban 11. évfolyamosok) számára kiadott magyarországi történelemtankönyvek jelen boncolgatott szócikk első értelemben vett jelentése közül mennyi, de mennyi eshetne inkább ezen, negyedik értelmezés alá. Ez adja meg a nagybetűs történelem, lett légyen az bármi is, igazi szépségét. Nem tudjuk, hogy mi „valós” igazából, hogy mi alapszik egy ember, vagy egy közösség olyan értelmezésén, melyet általánosan bevettnek tartunk. S, hogy ezek milyen mértékben igazságok, ill. féligazságok. A mítoszok szerepe a történelemben innen is származik. Nem is fontos, hogy a nagybetűs történelem kapcsán milyen mértékű „kitalációval” állunk szemben, hiszen azt úgyis nagyon nehezen tudjuk eldönteni (ha tetszik történészi kutakodással), viszont sok esetben az emberek (szűk szakmai közösség versus széles néptömegek) általi befogadás, a recepció teszi nagybetűs történelemmé mítoszainkat, azaz kitalált történeteinket, meséinket.
